HTML

Kislány a Nagyvárosban

Friss topikok

Címkék

Archívum

Hagyományőrzéses nap

2013.12.20. 17:05 lexus.alexandra

A reggeli ébredés nem volt túl rózsás. Nem még hogy fel kell kelni, de nagyon hideg is van, szakad a hó, és templomba kell menni, Na ez pontosan azon egyik kombók egyike, amikkel simán ki lehet kergetni a világból.
Fél 10 körül megérkezünk Passaicba, hogy nagy sebbel lobbal segitsük az előkészületeket. Atya sehol, emberek sehol. A konyha felől kedves üdvözlés hallatszott, hát oda is mentünk a répapucoló nénihez. Egy főszervező hölgyet keresünk, akire igy rendezvény előtt azért mégis szükség lenne. Telefonáljunk! Nincs meg a száma. Nem baj, a répapucoló néni tudja, ezért anyának adja a telefont, hogy irja át. A gond csak az, hogy egyikük sem lát :D Rámcsodálkozva megkérdi a néni: Te láááátsz? - hát én bizony JA. Segitek.
Főszervezőasszonyunkat belepte a hó, igy hát mit volt mit tenni, elmentünk érte. Egy kedves hangú, szó szerint jól fésült, szép arcú, hatalmas bundás hölgy fogadott minket hálálkodva, hogy kimentettük és jöhet velünk. A bunda bár nagyon tetszett, később megutáltam, de erre majd máskor térek ki.
Vissza a templomhoz. Öröm és bódottá, hát itt az atya, aki ugyanúgy nem tud semmi más információval szolgálni, mint ami eddig is a birtokunkban volt. Ismételten végigtipegtem a12 centis Catwalk szegecses tűsarkúmban az egész jeges hóbelebancon, és ismételten túléltem. Mise. Na ne. Akkor inkább órákon át szeletelek hagymát vagy akármit. Mise megúszva, gomba, hagyma, paprika felszeletelve, persze a ketyómhoz hűen, minél egyformább darabokra. Mert hát ha 100 ember eszik majd belőle, TUTI ezt nézi majd.
A főszervezőasszonnyal értékesitettük az ebéd és belépő "jegyeket", ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy egy cuki kis piros alkoholos tollal rakok egy pöttyöt minden fizető vendég kacsójára. Csodálatos káosz keletkezett az én kis világomban, amikor már a 8. ember mondta, hogy Klárika majd még jön, hozza a gyerekeket, meg Józsi késik.... Haggyán hogy a Klárikáról fogalmam nincs, de hogy hány gyereket hoz és honnan kellene tudnom, mikor a random ember odajön, hogy jaaaj hát sziiia, bocsi hogy késtünk... vajon ez ki a fene...? Hát én lelkesen pöttyözgettem, majd következett a bundahurcolás mindenfelé.
A főszervezőasszonynak a tanitványai második nyelvként próbálkoztak a magyar nyelvet gyűrni, hozzá kell tennem, nagyon nagy sikerrel.De hiányzott még egy két gyerek, mert ők angyalok egy másik műsorban, valaki a hó miatt nem jön, szóval a szokásos műsor előtti problémák.
Megvolt a fellépés, kaja. Ekkor ettem először itteni húst, és szerintem utoljára is. A problémát nem részletezném, de egyébként isteni finom volt a husi is meg a nokedli meg a húsleves is, csak az én gyomrom még nem rendelkezik ilyen kőkemény amerikai enzimekkel. 
A hagyományőrzéssel kapcsolatos próbálkozások nálam sorra kudarcba fulladtak. Két napja vagyok itt, szóval nem vagyok oda a bejgliért sem a pörköltért :D 
Tombola. Ollé. végigvittem az összes asztalon, hagy játsszon a nép. Különféle ajándékok, előttük poharak, benne sorsjegyek- az elé dobod be, amit szeretnél nyerni- zseniális ötlet. Találtam egy szép képet, itt lent nem látható, ugyanis valamilyen rejtélyes oknál fogva nem engedi feltölteni ez a csodás fájlfeltöltő. A biztatás ellenére nem voltam hajlandó megbundázni a játékot, de miután csak egy cetli volt a pohárban, a biztonság kedvéért én kettőt tettem bele. A sorsolást Lacika folytatta le, közjegyző jelenléte nélkül. Lacika vigyázzon magára. Lacikának arany keze van :) Sose nyerek semmi ilyesmit, hát most marhára sikeres voltam, aminek az Atya is örült, mert végre kikerült a hülye kép a lakásából, más hülye meg örül neki.
A telefonomon továbbra sem sikerült netet varázsolni, igy egy épp ráérő apukát kértem meg, hogy ugyan segitsen már nekem. Mivel turista vagyok, kaptam ingyen mobilnetet, igy aztán bármi van, azonnal tudok irogatni in case of danger.
Később ugyanez az apuka, aki egész nap velünk szemben ült, kérdezte meg, hogy ugyan honnan ismerjük mi egymást a Zsuzsával. Hát nem is tudom. Talán ott volt a születésemkor.
A nagy est után viccmesélés, kávézgatás és még több kávézgatás következett, aztán Pap hal lesen voltunk. Az emlitett hal nem tudom hány tenyérnyi, de óriási és ijesztő. Szerintem a társai is ezt gondolták róla, bár már nem sokan maradtak. Cica is volt, nyilván agyon kell simogatni, tündérdorombolós kis jószág :)
A 'hit kapujából' szerzett naptárat és egy kis szuvenirt hoztam otthonról, itt a névnapos naptáraknak nagy sikere van.
Végre hazabotorkáltunk a csodálatos fagyban, és itthon a jó meleg és hatalmas amerikai ágy várt, benne a Viktornak képzelt párnácskámmal :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lexusalexandra.blog.hu/api/trackback/id/tr15701317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása