Miután sikeresen életben maradtam a Black Friday-os utazásom során, és igyekeztem megszüntetni a furcsa Jetlag érzést az otthoni idő szerint reggel 6ig tartó ébrenléttel, a második nap már egészen frissen ébredtem.
Szakadó hó várt, a rádióban mindenhol a repterek lezárása és gépek törlése okán pánikolt a jó nép. Hát akkor itt az ideje egy gyors shoppingnak. Ami nem női nevet kapott, és valami bevásárlóközpont, azt képtelen vagyok megjegyezni. Itt minden bolt Mandee, Macy's stb és csak hogy a pasik se szomorkodjanak : Marshalls :D
A legjobb az lett volna ha sikerül kabátot találni rám. Szakad a hó. Persze meleg kabátjuk nincs, minden más van. Akkor marad a jó kis otthoni irha bunda aztán sac per kábé 5pulcsi, két nadrág, sapka, kesztyű, sál, plusz minusz két három zokni, tehát sikerült csodálatos kommandós szerelést ölteni. Akkor Let's go to the city.
A buszról nagyon jó kilátás nyilt a... várjunk csak... az orrom előtt lévő székre és maximum a mindenhol megjelenő pocsolyaképződmények mentén lévő nádasokra. Átmegyünk a Hudson alatt. Szupi :) Tegnap kétszer is sikerült, biztos, ami biztos, egyszer alatta, egyszer felette, de most ezt kihagytuk.
Buszpályaudvar - népliget x5 körül belül. Emeletes, shopping persze ide is kell, mert az fontos, vehetsz fánkot, újságot, szuvenirt meg egy halom haszontalan dolgot, vagy mondjuk Racoon sapkát :D A pályaudvari mikulásruhás hapsi nagyon aranyos volt, ajtókat nyitott az emberkéknek, beszélgetett, rendes szakállal, úgy ahogy azt illik. Hogy ezek az amerikaiak milyen aranyosak. Még egy mikulás. Rengeteg taxi, bokakilátszódva járkáló sportcipős emberek, vizszintesen szakadó hó, és mikulás.
Taxik és újabb mikulások. Azt kell, hogy mondjam, hogy New York ugyanolyan káoszos itt-ott 'nenézdmeghaturistavagy' környékkel rendelkező város mint Budapest, csak pöttyet 10X nagyobb területen.
A Magyar Házban a gyerkőcökről kimondott sztárfotókat sikerült készitenem. Volt benne boszorkánykislány, volt akinek fogalma nem volt róla hol van, és volt aki nagyon élvezte, nagyon vágta a néptáncot és nem félt megmutatni. Na és persze a kisfiúk akik mindezek helyett a táncparketten a földön fekve hóangyalkát csináltak a koszba. Anyu biztos nagyon boldog volt :) És mindezeken felül volt Máté, aki sztárként integetett ki a táncos körből minden áldott percben, csak hogy meggyőződjön róla, hogy biztosan figyeljük mennyire ügyes :) A visszaintegetés nyilvánvalóan kötelező volt. Lényeg a lényeg, hogy élvezték a hagyományőrzést, szép verseket mondtak, és abban reménykedtek, hogy mint egy átlagos elköszönős ünnepség után, már nem lesz tanitás a jövő héten. Tévedtek :D
A szereplések után a bejglievés és kakaózás következett. Csalódottan bambultunk bele a nagy kondérba, mert hogy nem forraltborral volt tele. Na nembaj, őrizzen hagyományt most az aki rég itt él, nekem most az nem hiányzik, nem mintha nem szeretném tiszta szivből kicsiny kis hazámat.
Bemutatkozás utáni első kérdés minden embertől: Téééényleeeg? és meddig maradsz? - egy idő után annyira mókássá vált, hogy szinte úgy tűnt, ezzel mindenki anyát szeretné hergelni. Elérkezett az indulás pillanata. Vissza a fagyba. Kommandós hóember szerelés pipa, vizes tappancsok bakancsban pipa.
Az semmi, hogy szakad a hó, de egyre több a részeg mikulás, vagy mikuláslány, vagy félmeztelen mikulásfiúk, akiket nem igazán érdekel se az idő, se NY, se az hogy piros a lámpa. De hihetetlen módon mindent túléltek.
A miért vannak mindenhol mikulások cimű kérdésemre a következő választ kaptam: Miért ne?!
Hát beletörődtem, hogy ezt soha nem fogom megérteni, de bizonyára a Barney Stinson féle Suit up day-re hajaz a dolog.
Még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tettünk egy cipőbolt felderitésére, hogy lecseréljük a vizes csizmákat, de az akció sajnos nem járt sikerrel, inkább hazafelé vettük az irányt. A buszost a 2.50 dolláros jegy helyett kb 1.20 apróval kenyereztem le, azt mondta nem kell több, köszi, üljél le, csókolom. Bezzeg a BKV....
Minden. Egyes. Hópihe. A szemgolyómba. Csapódva. Olvadt. El. Lehetetlen volt úgy beöltözni, hogy a hó ne verje ki a szememet. Ezen a túrán is jól elfáradtunk és hazaérkezés után hirtelen már a második nap reggele következett.
