Ahogy minden óriási nyaralás, az én történetem is utazással kezdődött.
Nem is akármilyennel :) Kinéztem magamnak az új airberlin nevezetű csodálatos német légitársaságot, aki azt igérte, hogy úgy visz New Yorkba, a John F. Kennedy reptérre, hogy átszálláskor nem kell órákat várnom, egy óra lesz a berlini reptéren, hogy átcsekkoljak. Lehet helyet is foglalnom de csak a tengerentúli járatra. Na a mortons irodából Ahmed azóta is épp visszahiv, hogy ez mégis miért nem sikerült, és berlinig miért tudtam foglalni, JFKhoz meg becsekkolni se tudok, de no para. Ferihegyen a néni be is csekkolt, és tök jó szr helyet adott a New yorki gépre, hogy berlinben ne kelljen ezzel szórakozni.
Végülis a nagyobb buli ott indult, hogy már Ferihegyre sem érkezett időben a gép. Háromnegyed órát vártam, mikor úgy döntöttem, hogyha elmegyek mosdóba, akkor tuti kiirják a gépet. Ez igy is lett. Rohantam kifelé, mert azt irták, hogy kapu nyitva. 12 kilós kis cuki kézipoggyászommal vágtattam végig a duty free negyeden Chivast válogató sznob emberek közt, majd meglepve tapasztaltam, hogy az a gate egyáltalán nincs nyitva és óriási tömeg van. Ezt a gépet egyszerűen lehetetlen volt lekésni :D igy hát nem hagytam ki a kihagyhatatlant, 650ft-ért vettem egy szentkirályit és egy jó sirós airwaves rágót :)
Elérkezett a pillanat, beszállás. Ablak mellett, szárny mögött, ahová foglaltam, csodálatos, mellettem senki :) pár perccel a székfoglalás után egy nem túl bizalomgerjesztő 'DE ICE' feliratos szekér érkezett a szárnyhoz és egy kiskosárban álló fószer még kevésbé bizalomgerjesztő sárga löttyöt locsolt a gépre. Úgy gondoltam akkor ez most biztos nagyon jó, nyugalom :)
Ami ezután következett, az egyszerűen leirhatatlan, elmesélhetetlen és megfoghatatlan élmény volt. Ilyen gyönyörűséget még soha az életben nem láttam. A ferihegyi rossz időből a felhőkön átjutva verőfényes napsütés és felhőpázsit fogadott. Napszemüveg fel, Coldplay - paradise, viva la vida. És persze könnycseppek :D
Landolás gyönyörűen, késve. Nagyon sokat késve. Azt monda a kisérő hogy 45 percem lesz átszállni, be is mondta, hogy az A0- terminálról indul majd JFK-ra a gép. a gond az volt, hogy ilyen kisbuszokkal jöttek értünk, mert olyan messze volt a terminál, hogy 15 perc buszocska volt odaérni. Slattyogok végre kifelé én is, közelitek, Brünhildánk megállit, hogy tele a busz... Én már aztán pont tuti nem fértem volna fel. Mondom akkor adjon egy marcipánszivecskét, mert ki leszek borulva ha lekésem a csatlakozást és este hétig itt dekkolok. Szuper. Jött a busz, még Apának is küldtem smst, hogy élek. Hogy facebookon irjak valakinek? hogy elővegyek egy telefont? Mosdó? Szomjan pusztulok. Hát persze Lexike, 5 perced van a minusz 7 fokban terepfutásra, turistán, gyereken, gyroszoson és pénzváltón, lépcsőn és taxikon átfutva elérni a New Yorkba induló gépet. Priceless. Az útbaigazitó nő a kezembe nyomott egy Malagai repjegyet, és közölte h a c 38-ra kell mennem, amit nem igazán értettem, visszaadtam a tulajdonosnak a malagai jegyet, majd megindultam a 12 kilós kis kézipoggyászommal, hogy teljesitsem a lehetetlent. Sikerült. Megvártak. Előttem egy amerikai nő szenvedett 3 kézipoggyásszal. Mondom szuper, itt a gép, poggyász fel a világitásra. Kipakolják. Te atyaúristen. Természetesen utolsóként szálltam fel a gépre, ahol a légiutaskisérő fószer kapta ki a kezemből az immáron pokolba kivánt kézipoggyászom. A stewardessek meglepve kérdezgették, hogy biztos minden oké e, miután látták, hogy az eredetileg nem gurulós táskát én már gurulósként használva lihegve, kétségbeesetten esek át a gépre az átjáróból.
Beültem a helyemre. Meglepetten tapasztaltam, hogy csak az egyik oldalamon van egy srác, másikon ismét senki, a másik szélen pedig egy csajszi ült. Bevergődtem és azonnal indultunk is. Úgy öt óra után már abba is hagytam a pánikolást, és úgy gondoltam, hogy egy buszon vagyok és semmi baj :)
40 oldal közig olvasás után - amire azt hittem instant alvást eredményez, úgy gondoltam más eszközhöz kell folyamodnom. Tekintve hogy rohadtul éhenhalás szélén álltam, megpróbáltam azt a régi technikát, hogy becsukom a szemem. Csend. Gyerek üvölt. Zene be. 10 perc eltelik.... ó mindenki kösse be magát, KAJA.
Gondoltam ha már eddig nem sikerült, majd most alszom egyet. Nézzünk filmet. Die Hard. Elkezdem nézni, majd üvöltve jelenti be a filmbeli bbc-s hiradós nő, hogy welcome to Moscow - és telibe légifelvételről a budapesti hősök tere látható. Itt kezdtem el az amerikai nép kitanitását. EZ NEM MOSZKVA. Böködtem a szomszédom, hogy te nézd már itt hazudnak Bruce Willisék. Igazából ő nem szorult ilyen jellegű tanitásra, mert mint kiderült Berlinben él, és tudja mi az hogy európa meg ilyesmi. Állitása szerint. Persze Budapest az Poland. Semmi baj :D
Az alvásom olyan sikeres volt, hogy ismételt 10 perc következtével megint kérték hogy csatoljam be magam mert leszállunk. HOVA? még van egy óra... Ezek tök komolyan gondolták. 45 percen át csak ereszkedtünk.
Végre landoltunk. Vám és egyebek, turista részleg. Üvöltő feka csajszi, hogy ide állj, de ne oda ide, amoda. Mindenki bevándorlásija mosolygós jófej volt. Odabattyogok az enyémhez. Mondom Sorry, can I come? a válasza meghökkentően humoros volt: You are already here. Na akkor nem leszünk barik. Értem.
Kihez jöttem. Katihoz. Ki az a Kati. Kati egy frend. Honnan ismerem Katit. Nyáron pesten taliztunk és mondta, hogy jöjjek ki. ÁHÁM.szóval itt él. Igen, évtizedek óta. Mi a fenét fogok csinálni egy hónapig. I WANNA GO FOR A SHOPPING TRIP IN THE MACY'S!!!!!!!!!!! - Sokk. OKAY, JUST GO, Take care. :D teljesen kiborult szegény.
Várjuk a bőröndöt. Nem jön. egy óra múlva öleltem magamhoz a 23 kilós kicsikémet, majd vágtattam kifelé, nehogy anya elmenjen, miután Berlinből nem tudtam szólni, hogy jövök tovább azonnal. Legnagyobb meglepetésére a háta mögül érkeztem :D
Kocsiba ültünk. Ó végre, mindjárt vége a szenvedéseknek és aludhatok. HÁTNEM :D a csodás New Yorkból egyszerűen annyit tapasztaltam, hogy ezek őrültek, zárt osztályon a helyük, héj, egy limó :) Empire State Building. Elhagytuk, majd megint utáltam az egészet hogy nem lehet kijutni innen. Otthoni idő szerint reggel 6ig ébren voltam, igy elég gyorsan megoldódott az átállási probléma.
A nagy black fridayem puha pink pizsamában zártam egy bőröndnyi ajándék társaságában :)
